Elmúlt események - 7.oldal

 

 

 



• A versenybe kizárólag az 5 kg-ot meghaladó ponty számít bele!
• A versenyen 15 csapat indulhat, a csapatok 2 főből + 1 segítőből állhatnak!
• A maximálisan felhasználható csali és etetőanyag mennyisége összesen 45 kg lehet a 144 óra alatt!
• A tó három szektorra lesz felosztva. A csapatoknak 2 napos váltással mindhárom szektorban próbára kell tenniük magukat.
• Egy szabadon választott szektorban dobálós horgászatot kell folytatni.
• A horgásztó 13 db. csónakot biztosít díjmentesen. Kérjük, aki tud, hozzon magával csónakot, és jelezze a szervezőség felé!

I. szektor: 1, 14, 15, 16, 17 II. szektor: 2, 3, 4, 5, 6 III. szektor: 7, 8, 9, 10, 13

• A húzási sorrendet a csapatok egy meglepetés játék keretében döntik el. A sorrend a későbbiekben jelentőséggel bírhat.
• A csapatok minden szektorból kihúznak egy helyet (A sorrendet a csapatok dönthetik el).
• Ez után a csapatok a 3 kihúzott hely közül megjelölnek egyet, ahol a kötelező dobálós horgászatot szeretnék teljesíteni.

• A helyeket 11:00-kor lehet elfoglalni, és 12:00-kor lehet megkezdeni a horgászatot!
• Az autók a verseny idejére a horgászhelyen maradhatnak, azonban a horgászállást, az újrahúzást kivéve nem hagyhatják el!
• A horgászhelyeken, a versenyzők autóin kívül semmilyen gépjármű nem tartózkodhat!
• A segítő az aktív horgászbotokhoz nem nyúlhat, sem fárasztás, sem dobás végett. A szektor váltásakor lehetőség van a horgászó csapattagok közül a segítő cseréjére.
• Horgászni csapatonként 4 db bottal lehet!
• Horgászni kizárólag bojlis botokkal lehet, maximum 4 m-es hosszban!
• Surf és Spod botok csak parittyázásra, etetőrakétázásra használhatók!
• Egy csapat maximum 2 db bóját használhat!
• Horgászbotonként egy horog használata engedélyezett!
• Minden nemű fonott zsinór használata tilos (Kivéve horogelőke, leadcore)!
• A választott dobálós helyen a csónak használata az első 1 órában, bójázás céljából engedélyezett! Ezalatt a csónakból etetni tilos!
• Ha elmozdul a csapat bójája a dobálós helyeken vagy bármelyik szektor bója, azt visszahelyezni tilos! A versenybíróságnak kell jelezni, aki GPS segítségével visszahelyezi!
• A választott dobálós szektorban kizárólag a partról engedélyezett a dobás kivitelezése!
• Etetőhajó használata nem engedélyezett!
• Engedélyezett az etetőkosár, method-kosár, paszta, csúzli, katapult, dobócső, etetőrakéta, parittya, PVA termékek, alkalmazása!
• Minden sűrített levegővel, gázzal vagy elektromos árammal működő etető eszköz használata tilos!
• A hal kifogása érvényesnek számít akkor is, ha véletlenül a száján kívül akad be a horog!
• Halfogás esetén a kifogott halat a mérlegelésig sértetlenül kell tárolni, majd a mérlegelés, és fotózás után vissza kell engedni.
• Kötelező eszközök: 2 db pontymatrac (jó minőségű), 2 db minimum 90x90 cm-es, sűrű szövésű merítőháló (bojlis merítő), sebfertőtlenítő!
• Csapatonként minimum 10 db. pontyzsák kötelező (Ajánlott a több darab, illetve kérjük a nagylyukú pontyzsákok mellőzését!)
• Egy pontyzsákban kizárólag 1 db. hal tárolható!
• A megtelt pontyzsákok esetén azonnali mérlegelést kell kérni!
• Minden 14 kg-ot meghaladó hal fogását a versenybizottságnak azonnal jelezni kell!
• A halakat kötelező megfelelő vízmélységben tárolni!
• Mérlegelés, fotózás alatt a halakat folyamatosan locsolni kell!
• Fotózás során ügyelni kell arra, hogy a hal ne sérüljön!
• Ha a kifogott hal elpusztul, nem számit bele a versenybe!
• A verseny lefújása előtt megakasztott hal beleszámít a versenybe akkor is, ha a fárasztás a dudaszó (hangjelzés) után fejeződik be!
• A csónakot mindenki saját felelősségére használhatja az országos és uniós vízi közlekedés szabályainak betartásával!
• A horgásztó területén és környékén bekövetkezett balesetekért, károkért felelősséget nem vállalunk!
• A versenyre való nevezés a versenyszabályzat és a tó horgászrendjének automatikus elfogadását jelenti!
• Óvás: 30.000.- Ft ellenében tehető, melyet követően a döntést a versenybíróság saját hatáskörébe rendeli!
• Minden további kérdésben a tó horgászrendje az irányadó!

• A versenyen használni kívánt 45 kg csali és etetőanyagot, a sorsoláskor minden csapatnak kötelessége bemutatni, melyet fényképpel hitelesítve, a csapatok előtt mérlegelünk, és matricával megjelölünk. Kérjük a sorsolásra ezek előkészítését! Cserélési lehetőség ezt követően nem engedélyezett!
• A horgászhelyen, és az ott parkoló autóban kizárólag a mérlegeléskor hitelesített csali és etetőanyag lehet! A csali és etetőanyag mennyiségét a verseny közben többször is ellenőrizzük, a szomszéd csapat egy tagjának jelenlétében!
• A 45 kg-os limitbe beleszámít: pop-up, liquid, paszta, bojli-mix, etetőanyag, magok, stb.
• Csalizásra kizárólag bojli, oldódó bojli, pop-up, és csali imitáció használható, kizárólag hajszálelőkén, bármekkora méretben! Minden mással (pellet, mag, élő csali, stb.) csalizni tilos!
• Nyers etetőanyag használata tilos!

Ha vannak gömbölyűre sikeredett villámportyák, akkor a minapi, nagyrédei horgász kirándulásom biztos annak számíthat. Rekkenő melegben, napközben, pergetve jó süllőket fogni mindenképpen öröm, de ha más hal, meglepetésként harcsa is beesik a napsütésben, akkor már tényleg gömbölyű a dolog.

Hogy az elején kezdjem Gál Tomi barátom hívott fel, és hívott is meg egyúttal, mert néha, néha horgászunk együtt. A legutóbbi kettő peca rendhagyó volt Tamással. Az egyik pergetést egy napsütéses, februári alkalommal a sárosra zavarosodott, víz hiúsította meg. Előtte pedig, egy nyári napon orkán erejű szélbe futottunk bele, esélyünk sem volt a viharban vízre szállni. Ehhez képest a mostani kánikula nem is tűnt akadálynak. A helyzetünket az is könnyítette, hogy Tomi nem csak szereti, nagyon jól ismeri is a tavat. Megérkezésem után hamarosan kicsónakáztunk a jónak remélt helyre, nem sokára suhantak is a pergető pálcák. És következtek a boldog pillanatok. Mint a mesében, úgy történt a dolog, talán tíz perc keresődés után a plasztik csalimra rárontott az első, szerintem három kiló körüli süllő. Tamás örömmel fotózott is az első halammal.

Nehogy azt gondold véletlen, meglátod, fogsz majd még – vélekedett örömmel a horgász, és bizony igaza is lett. Rövid bottal, kicsi orsómmal, vékony zsinórommal nagyszerűen érzékeltem mindent, néhány dobás után a következő kapást is. Ezt a halat színes gumihallal fogtam, a másikat fehér, korongfarkú gumihernyóval. Esznek ezek mindent, ami jó mozgású – mondtam magabiztosan Tominak és a furcsa formájú gumikat is a kapocsba akasztottam. Barátom azonnal észrevette, hogy a beorsózás közben botspiccel sokat dobálgatom felfelé a plasztikot. Nem kérdezte miért, mert megfogtam ismét egy süllőt, igazolódni látszott, hogy jól működik a hullajtgatott plasztik. Ez a hal is nagyon szép volt, a finom felszerelésen nagyon keményen küzdött. Tamás mosolygott, fotózott, és láthatóan örült, hogy dacára a harminchat foknak, kapásra bírom a királyi rablóhalat. Kicsivel később fogtam még egy kisebbet, majd kértem, hogy menjünk ismét a partra, az árnyékba, hisz látjuk, tudjuk, itt vannak és becsaphatóak is a süllők. Barátom szívesen engedelmeskedett, és máris beiktattunk egy kis pihenőt.

Nagyon jól elvoltunk a kellemesnek számító, bár harminc fok feletti, árnyas parton. Jót beszélgettünk a halakról, majd hamarosan nekiálltunk a csalihalfogásnak. Éjszaka harcsára gondoltunk horgászni, és ezért néhány optimális méretű keszegfélét szerettünk volna fogni. A felszerelésünk könnyed, érzékenyre súlyozott úszós összeállítás volt, de mégsem akart összejönni a csalik begyűjtése. Előbb én fogtam egy hatalmas kárászt, később Tamás túlságosan kicsi keszegekkel folytatta a sort. Sebaj, én úgy is fáradt vagyok, majd inkább alszom egyet a jó levegőn – summáztam az ügyet. Végül is a hosszas csalizás ellenére sem sikerült szép csalikat fogni. Viszont elszállt az időnk, lassan az alkony közeledett. Még egy kicsit pergetni is szerettünk volna, hát visszacsónakáztunk a tó hátára. Javaslatomra, – mert mintha egyértelmű rablást láttam volna – most egy kissé odébb böktük le a karót. Az első, szép tüskéshátúra most sem kellett sokat várnunk, Olyat koppantott a fehér gumihalamra, hogy csakúgy pendült. Ez után a kis bot hajladozott rendesen, az orsó féke is meg-megszólalt, de a süllő közben már fáradt. Nem sokára beemelhettem a csónakba. Horogszabadítás után azonban tüstént vissza is engedtük, a nagy melegben a süllők különösen érzékenyek. Talán tíz perc múlva jött a következő halam, de ő már az akasztás után nagyon furcsán kezdett viselkedni. Te Tamás, ilyen erős süllő nincsen, nagyon húz, ez nem lehet tüskéshátú – kezdtem az aggódást. Közben a hal valóban csak rótta a köreit és egyre harcsásabban viselkedett. Hamarosan ki is mondtam, hogy bajszi lesz a koma, és egy-két perccel később mindez bizonyosodott is. Sőt a gyors fényképezés és az elengedés után ismétlődött a meglepő fogás. Egy kőkemény ütés után egy újabb, de most meglehetősen gyerekecske harcsa küzdött a zsinór végén. Ilyen pergetést – sóhajtottam boldogan és hálásan Tomi felé, és ezzel le is tettem a botot. Közeledett a sötét, ideje volt a part felé vennünk az irányt.

Még a parton is alig hittem az izgalmas történteket, elégedetten nyúltam el a fák alatti ágyon. Később a fejlámpánk fényénél megvacsoráztunk, közben persze füleltünk, hogy Tamás bevetett csalijainak irányából nem üzennek e rablásukkal a harcsák. A két boton lévő jelzők éppúgy hallgattak, mint a harcsák, csak a békáktól és a vadaktól volt hangos a part. Nem sokára éjfélre járt az idő. Szinte jól esett, hogy nem kell éberen a botjaim mögött kucorognom. Hamarosan el is nyomott az álom, és a hajnali szúnyog muzsikáig mélyen aludtam is. A kis vérszívók azonban, akárcsak barátomat, engem is leparancsoltak a kényelmes ágyról. Nem baj, lassan mehetünk egy kicsit pergetni, kíváncsi vagyok, esznek e hajnalban is? – gondolkodott hangosan Tomi. Valóban, a haza indulásom előtt, még volt egy kis időnk a halakra, így szívesen ugrottam a feladatra. Egy negyed óra múlva már horgásztunk is, reppentek a különféle gumik. A barátomnak nagyon nehezen ment még a horgászat, még nem teljesen gyógyult, operált ujja, fájdalmasan reagált a pergetésre. Nekem viszont nagyon élt a kisméretű pálcám, érzékenyen közvetítette a finom kapásokat is. A tízes zsinóron, mintha a kezemre ütöttek volna a süllők. Hamarosan ismét sikerült fogni és gyorsan fotózni is.

Ránéztünk az időre, szaladtak a hajnali percek, eloldottuk a csónakot és egy újabb, immár az utolsó helyen, pergettünk még egy kicsit. Itt az első dobásra jött az egyik legnagyobb, neki valamitől egy picit vérzett a farka. Én változatlanul fel és le is vezetgettem a plasztikokat, éreztem, hogy most valamiért különösen szeretik a süllők a hulló csalikat támadni. Sok féle gumit kipróbáltam, ha valamelyikkel fogtam, vagy kapásom volt rá, máris másikra cseréltem. Így versenyeztettem egymással a különféle darabokat. A sárga és a fehér szín tűnt a fogósnak, az is fontosnak látszott, hogy minden halat fogó gumi lötyögősen, jól mozgott. Egy megtolós kapás akadt meg csupán, míg a jó kis koppintós, ütős támadások, szinte mind süllőt adtak. A nagyon nagy meleg dacára, a süllők igencsak étvágyuknál voltak, ilyen szerencsésen „belenyúlni” nagyszerűt pergetni, manapság ritkán sikerül. Az érdem persze elsősorban Tamás barátomé, aki meghívott a kánikulai, süllős randevúra. Így Tomi is elégedett volt, és én is örültem az eredményes pergetésnek. Talán nem voltak más véleményen a halak sem, hisz sértetlenül iramodtak tova a randevú után.

Írta és fényképezte: Bokor Károly

A Nagyrédei-tó felé vettük pontyos utunkat, ezúttal itt “próbálunk szerencsét.” A Budapesten még szemerkélő eső Nagyrédén is kitartott, de most már kitisztult az idő: gyönyörű napsütésben térképeztük fel az előttünk lévő vízterületet. A 17-es horgászhelyen vagyunk, ami tulajdonképpen az utolsó állás a tavon. Még egyelőre a forgatás zajlik, de hamarosan benn lesznek a végszerelékek. Terveink szerint nem csak “hagyományos” pontyozás lesz majd, megpróbálunk valami igazán különleges dolgot is, de erről majd a későbbiekben. Remélem, hogy hamarosan szép fogásokról tudok majd beszámolni, ugyanis halmozgás az bizony van előttünk, nem is kevés. A kérdés már csak az, hogy meg tudjuk-e őket fogni? (Ja igen, sok szúnyog:))

2012 május 30. 01:45:

Hajnali 1 óra magasságában megvan az első ponty, mely a 17-es hellyel szemben lévő “átjáró” elől érkezett. A sztori érdekessége, hogy mindössze egyetlen csippanás jelezte, hogy valaki megkívánta a horog mellett lévő dupla 20 mm-es csalit. Csónakba szállva előbb 70-80 méterre akadt el a zsinórom (amit kb. 10 perc bányászat után tudtam csak kiszabadítani nádtorszákból), majd ismét hasonló dolog történt. Bár igazság szerint ezen nem kellene csodálkoznom, hiszen a zsinórom többszöri S alakzatban húzódik végig, követve a nádfal vonalát. (köszönhetően annak, hogy ahová horgászom, az a partól abszolút nem látható.:))

A körülbelül 5-6 méter szélességű járat a nádfalban már alapvetően jó haltartó helynek ígérkezett. (itt valószínűleg gyakran átúsznak a halak) Én egy bottal ezt a részt horgászom, míg a másikkal közvetlenül a nádfal tövében keresem a halakat. Józsi szintén az egyik botját a tőlünk balra lévő növényzet elé helyezte, illetve a nyílt vízen is kialakított egy kisebb etetést. Súlyát hozzávetőlegesen 13 kg-osra becsültük…nehéz kezdet, de bízunk a hasonló folytatásban. Hamarosan ismét jövünk.

2012 május 30. 15:00:

Most már egyértelművé vált, hogy “nehéz időszakban” horgászunk. Több kisebb hal után Józsi is felavatta botjait, egy egészséges 5-6 kg közötti tükröst szákolt meg. Több csalit kipróbáltunk, de körvonalazódik, hogy talán mi lehet a nyerő taktika. A déli órától már csak és kizárólag bojlival etetünk, ebből és csak néhány marékkal. Sem olajos pelletek, sem pedig aprómagvak nem kerülnek már a horgok köré. Most /pillanat fülledt, meleg levegő van, enyhe északi széllel. Ez igazság szerint a mi szempontunkból majdhogynem lényegtelen, ugyanis a zárt öblök, nádjáratok többsége széltől védett. Amint “érdekes” dolgok történnek, jelentkezünk…

2012 május 30. 15:30:

Nos, ilyen a sors, persze jó értelemben. Miközben egyik operatőrünkkel kiugrottunk az alig 1 km-re lévő közértbe, majd miután visszaérkeztünk, már látványos változások történtek a horgászhelyen. A mérlegelő állványon vizesen állt a mérlegelőzsák, az egyik botom kinn volt a parton, miközben Józsi arcára széles mosoly ült ki. : ) Nem ragozom túl, egy 14,1 kg-os pontyot fogott az átjáróból…a poén pedig az, hogy a történések megbeszélése közben a másik botomon is kapás volt, majd egy 4 körülit szákoltam. Ez volt a vigaszdíj : ) Mindenesetre jól alakulnak a dolgok… Hamarosan jövünk!

2012 május 30. 23:00:

Több nádi “bányászat” után néhány szép példányt ismét sikerült fognunk, 6-8 kg között, de a 10 felettiekből egyelőre nem sikerült többet horogra csalnunk. Az éjszaka még előttünk van, így bizakodva tekintünk az elkövetkező órákra. A hőmérséklet lényegesen magasabb, mint tegnap ilyenkor, tehát minden adott ahhoz, hogy eseménydús éjszakánk legyen.

2012 május 31. 08:45:

Az éjszakai órákban több szép pontyot fogtunk, igaz 10 kg alattiakat, de a reggel ismét hozott egy szebb példányt. Nagyon szembetűnő az, hogy különböző időszakok váltják egymást. Többször előfordult, hogy rövid időn belül 3-4 kapásunk is volt, majd hosszabb szünet után ismét megismétlődött ez, függetlenül attól, hogy a nádfal melyik részén helyeztük el el a végszerelékeket. Hamarosan ismét jelentkezünk.

2012 május 31. 12:20:

Délig még néhány kisebb tőpontyocskát sikerült fognunk, de igazság szerint már az előző napokból kiindulva nem is számíthattunk nagyobbakra. A kora reggeli, az éjszakai és délutáni órák voltak elsősorban kapások szempontjából a meghatározóak, a legtöbb nagyobb példányt ekkor fogtuk. A délelőtti és késő délutáni időszakban viszont nagy volt a “csend”. A felszereléseink összepakolása alatt már nem volt több érdeklődő, annak ellenére, hogy az utolsó pillanatokig benn vannak ilyenkor a botjaink. : )

Mindenesetre szép halakt sikerült fognunk itt Nagyrédén, főként azért volt értékes a néhány 10 feletti fogás, mert kettős fronthatások, hideg-meleg időszakok váltották egymást, amit sajnos a pontyok is érzékeltek. Hamarosan bővebb beszámolóval is jelentkezünk, addig is mindenkinek kellemes időtöltést kívánok a vízpartokon.

Írta: Csákány Attila

Fényképezte: Ács József, Csákány Attila, Mentes Mátyás

Csodálatos hétvégét tudhatunk magunk mögött, amit a pergető versenyről készült fotók is mutatnak. Beszámoló a pergető versenyről:


Összesen 54 kifogott hal, melyből 52 (!!) süllő, 1 harcsa és egy db csuka volt. A halak össz hossza 3000cm volt. Az átlag méret 55,55cm lett. Örömteli pillanat volt már a tóban "született" 2-3 nyaras példányokat is mérlegelnünk.

Összesen 18 csapat feszült egymásnak, hogy elnyerjék az első helyezettnek járó díjat. A tó mindenkinek egyaránt ismeretlen pálya volt, így aki elsőnek szállhatott vízre csónakjával, az sem tudta még a helyes irányt. Talán 10 perc sem telt el, mikor megfogták a verseny első halát, egy süllő személyében. A kifogott halak cm-ben mért hossza számított a versenyben, majd kisvártatva 4 halat is mérlegelhettünk 9:20ig. A csapatok zöme egy kisebb területet vett támolygó és gumihal alá, így a mérlegelők feladata sem volt nehéz, átlátható volt a pálya. Külön örültem, mikor egy-egy csapat úgy döntött, hogy szétspriccel a 24 Ha-on. Az első etap 3,5 órán át tartott, ahol már három-négy csapat erősen elszakadt a mezőnytől.
Az egy órás ebédszünet után (csodálatos vaddisznó pörkölt - ezúton is köszönjük Zsolti) ismét egymásnak feszültek a csapatok. Itt megfordult a reggel kihúzott vízre szállási sorrend, aki a 18-ast húzta, már indulhatott is a délelőtti kiválónak mondható haltartó helyre. Sajnos a csapatok zöme délután is a gyors fogás reményében a délelőtt jól bevált pontot erőltette, tisztelet a kivételnek! A verseny lefújását követően csupán az volt meglepő információ, hogy a kifogott halak 98%-a süllő volt. A tó süllő állománya méltán híres - Bokor Károly nem egyszer vette őket üldözőbe, de a harcsás kalandoknak hódolók is láthatták a tóról készült filmkockákat Koós Feri videóiban. A tóban élő ragadozókból egyaránt sikerült kifogni 1-1 példányt a nagyszámú süllő fogás mellé. Nem egy versenyt hallani mostanság, ahol nulláznak a csapatok, de itt nem így történt, talán ha a vízállás, az esőzés tovább duzzasztotta volna a tavat, a lehetőségek is így emelkedtek volna, de így sem kell panaszkodnunk!

Még egyszer nagyon szépen köszönjük a Versenyzőknek, hogy oly magasra emelték a színvonalat - jövőre nem lesz könnyű ennyi halat megfogni!, a mérlegelőknek, bíróknak, hogy egész nap fáradhatatlanul cikáztak a csónakok között, hogy minden süllő mihamarabb visszakerüljön természetes élőhelyére, köszönjük a szakácsunknak és a többi segítőnek, hogy semmilyen fennakadás nem volt menet közben és természetesen a tógazdának, hogy lehetővé tette a versenyt!

A részletes eredmény:

1. helyezett csapat: Mátrai Pergetők - Dávid Ferenc és Kovács Tamás 1053 cm. Az ő nevükhöz fűződik a versenyben kifogott legnagyobb hal is, melynek hossza 78 cm volt (SÜLLŐ)

2. helyezett csapat: Mivardi Team - Aulich Valentin és Karajos László 686,5cm

3. helyezett csapat: Kiss - Péli Team: Kiss Tamás és Péli Zoltán 269,5cm

A legnagyobb harcsa kifogója Kis Andor volt, aki egy 48-as harcsát terelt Molnár Sándor szákjába. A hal mellé írt szám cm-ben értendő.

A további csapat sorrend:
4. helyezett: Viza team: Virág Balázs - Zakar Attila 255cm
5. helyezett: Tommel Ép Team: Mészáros László - Holló Tünde 199cm
6. helyezett: MUL Team: Györke Zoltán - Kis Aladár 131cm
7. helyezett: Simon - Czicze Team 114cm
8. helyezett: Rapture2 Fürtös Attila - Takács László 87cm
9. helyezett: Pearch & Pike: Dr. Juhász Viktor - Vincze Ádám 64cm
10. helyezett: Szentmiklósi Pergetők: Vári Hajnalka - Simon Zoltán 48cm
11. helyezett: Trinexus: Antal Gábor - Csörgő Milán 47 cm
11. helyezett: Mikro Spin: Molnár Sándor - Kiss Andor 47 cm

A többi résztvevő csapat:
Csöppentő Team - Hábel Gábor - Szepesi Zoltán
Északiak: Átol Péter - Erdélyi Norbert
FCHSE Team: Bedő Zsolt - Szeghy Tibor
Kalapeca: Kalacsi Jánosné - Kalacsi János
Varga - Andrási: Varga Gábor - Andrási Roland
Megyei Halfarkasok: Muth László - Liekovszki Árpád

Jövőre találkozunk!
Majer Balázs - Carpaholix.hu