Elmúlt események - 7.oldal

Miszla és Nagyréde egyesült!

Az idei évben, a kötelező telepítési kvótánknak, a kiválló halállománnyal rendelkező Miszlai horgásztó lehalászásából tettünk eleget. A tó bezárását követően, a hivatalos lehalászáskor !minden egyes! 11 kg feletti pontyot áttelepítettünk a Nagyrédei Horgásztóba. Több mint 10 mázsa, azaz 1 tonna hal került betelepítésre, mely közül a legkisebb 10,50 kg volt, a legnagyobb éppen elérte a 20 kg ot, és az átlagsúly, a számtalan gyönyörű és kapitális példánynak köszönhetően 14,03 kg volt.

A tó jellege és aquakultúrája nagyban hasonlít a Nagyrédei tározóéhoz. A szakemberek kiértékelései után biztosan elmondhatjuk, hogy a halak, megfelelő, sőt jobb körülmények közé kerültek, így biztosan jól fogják érezni magukat.

Következzen néhány kép a halászatról, illetve a halakról, a teljesség igénye nélkül.

A telepítésnél is fontos a kíméletes bánásmód! Az összes halat egyesével helyeztük ki, így reggel lett mire az utolsó ponty is bekerült a tóba!

 

 

 



• A versenybe kizárólag az 5 kg-ot meghaladó ponty számít bele!
• A versenyen 15 csapat indulhat, a csapatok 2 főből + 1 segítőből állhatnak!
• A maximálisan felhasználható csali és etetőanyag mennyisége összesen 45 kg lehet a 144 óra alatt!
• A tó három szektorra lesz felosztva. A csapatoknak 2 napos váltással mindhárom szektorban próbára kell tenniük magukat.
• Egy szabadon választott szektorban dobálós horgászatot kell folytatni.
• A horgásztó 13 db. csónakot biztosít díjmentesen. Kérjük, aki tud, hozzon magával csónakot, és jelezze a szervezőség felé!

I. szektor: 1, 14, 15, 16, 17 II. szektor: 2, 3, 4, 5, 6 III. szektor: 7, 8, 9, 10, 13

• A húzási sorrendet a csapatok egy meglepetés játék keretében döntik el. A sorrend a későbbiekben jelentőséggel bírhat.
• A csapatok minden szektorból kihúznak egy helyet (A sorrendet a csapatok dönthetik el).
• Ez után a csapatok a 3 kihúzott hely közül megjelölnek egyet, ahol a kötelező dobálós horgászatot szeretnék teljesíteni.

• A helyeket 11:00-kor lehet elfoglalni, és 12:00-kor lehet megkezdeni a horgászatot!
• Az autók a verseny idejére a horgászhelyen maradhatnak, azonban a horgászállást, az újrahúzást kivéve nem hagyhatják el!
• A horgászhelyeken, a versenyzők autóin kívül semmilyen gépjármű nem tartózkodhat!
• A segítő az aktív horgászbotokhoz nem nyúlhat, sem fárasztás, sem dobás végett. A szektor váltásakor lehetőség van a horgászó csapattagok közül a segítő cseréjére.
• Horgászni csapatonként 4 db bottal lehet!
• Horgászni kizárólag bojlis botokkal lehet, maximum 4 m-es hosszban!
• Surf és Spod botok csak parittyázásra, etetőrakétázásra használhatók!
• Egy csapat maximum 2 db bóját használhat!
• Horgászbotonként egy horog használata engedélyezett!
• Minden nemű fonott zsinór használata tilos (Kivéve horogelőke, leadcore)!
• A választott dobálós helyen a csónak használata az első 1 órában, bójázás céljából engedélyezett! Ezalatt a csónakból etetni tilos!
• Ha elmozdul a csapat bójája a dobálós helyeken vagy bármelyik szektor bója, azt visszahelyezni tilos! A versenybíróságnak kell jelezni, aki GPS segítségével visszahelyezi!
• A választott dobálós szektorban kizárólag a partról engedélyezett a dobás kivitelezése!
• Etetőhajó használata nem engedélyezett!
• Engedélyezett az etetőkosár, method-kosár, paszta, csúzli, katapult, dobócső, etetőrakéta, parittya, PVA termékek, alkalmazása!
• Minden sűrített levegővel, gázzal vagy elektromos árammal működő etető eszköz használata tilos!
• A hal kifogása érvényesnek számít akkor is, ha véletlenül a száján kívül akad be a horog!
• Halfogás esetén a kifogott halat a mérlegelésig sértetlenül kell tárolni, majd a mérlegelés, és fotózás után vissza kell engedni.
• Kötelező eszközök: 2 db pontymatrac (jó minőségű), 2 db minimum 90x90 cm-es, sűrű szövésű merítőháló (bojlis merítő), sebfertőtlenítő!
• Csapatonként minimum 10 db. pontyzsák kötelező (Ajánlott a több darab, illetve kérjük a nagylyukú pontyzsákok mellőzését!)
• Egy pontyzsákban kizárólag 1 db. hal tárolható!
• A megtelt pontyzsákok esetén azonnali mérlegelést kell kérni!
• Minden 14 kg-ot meghaladó hal fogását a versenybizottságnak azonnal jelezni kell!
• A halakat kötelező megfelelő vízmélységben tárolni!
• Mérlegelés, fotózás alatt a halakat folyamatosan locsolni kell!
• Fotózás során ügyelni kell arra, hogy a hal ne sérüljön!
• Ha a kifogott hal elpusztul, nem számit bele a versenybe!
• A verseny lefújása előtt megakasztott hal beleszámít a versenybe akkor is, ha a fárasztás a dudaszó (hangjelzés) után fejeződik be!
• A csónakot mindenki saját felelősségére használhatja az országos és uniós vízi közlekedés szabályainak betartásával!
• A horgásztó területén és környékén bekövetkezett balesetekért, károkért felelősséget nem vállalunk!
• A versenyre való nevezés a versenyszabályzat és a tó horgászrendjének automatikus elfogadását jelenti!
• Óvás: 30.000.- Ft ellenében tehető, melyet követően a döntést a versenybíróság saját hatáskörébe rendeli!
• Minden további kérdésben a tó horgászrendje az irányadó!

• A versenyen használni kívánt 45 kg csali és etetőanyagot, a sorsoláskor minden csapatnak kötelessége bemutatni, melyet fényképpel hitelesítve, a csapatok előtt mérlegelünk, és matricával megjelölünk. Kérjük a sorsolásra ezek előkészítését! Cserélési lehetőség ezt követően nem engedélyezett!
• A horgászhelyen, és az ott parkoló autóban kizárólag a mérlegeléskor hitelesített csali és etetőanyag lehet! A csali és etetőanyag mennyiségét a verseny közben többször is ellenőrizzük, a szomszéd csapat egy tagjának jelenlétében!
• A 45 kg-os limitbe beleszámít: pop-up, liquid, paszta, bojli-mix, etetőanyag, magok, stb.
• Csalizásra kizárólag bojli, oldódó bojli, pop-up, és csali imitáció használható, kizárólag hajszálelőkén, bármekkora méretben! Minden mással (pellet, mag, élő csali, stb.) csalizni tilos!
• Nyers etetőanyag használata tilos!

Ha vannak gömbölyűre sikeredett villámportyák, akkor a minapi, nagyrédei horgász kirándulásom biztos annak számíthat. Rekkenő melegben, napközben, pergetve jó süllőket fogni mindenképpen öröm, de ha más hal, meglepetésként harcsa is beesik a napsütésben, akkor már tényleg gömbölyű a dolog.

Hogy az elején kezdjem Gál Tomi barátom hívott fel, és hívott is meg egyúttal, mert néha, néha horgászunk együtt. A legutóbbi kettő peca rendhagyó volt Tamással. Az egyik pergetést egy napsütéses, februári alkalommal a sárosra zavarosodott, víz hiúsította meg. Előtte pedig, egy nyári napon orkán erejű szélbe futottunk bele, esélyünk sem volt a viharban vízre szállni. Ehhez képest a mostani kánikula nem is tűnt akadálynak. A helyzetünket az is könnyítette, hogy Tomi nem csak szereti, nagyon jól ismeri is a tavat. Megérkezésem után hamarosan kicsónakáztunk a jónak remélt helyre, nem sokára suhantak is a pergető pálcák. És következtek a boldog pillanatok. Mint a mesében, úgy történt a dolog, talán tíz perc keresődés után a plasztik csalimra rárontott az első, szerintem három kiló körüli süllő. Tamás örömmel fotózott is az első halammal.

Nehogy azt gondold véletlen, meglátod, fogsz majd még – vélekedett örömmel a horgász, és bizony igaza is lett. Rövid bottal, kicsi orsómmal, vékony zsinórommal nagyszerűen érzékeltem mindent, néhány dobás után a következő kapást is. Ezt a halat színes gumihallal fogtam, a másikat fehér, korongfarkú gumihernyóval. Esznek ezek mindent, ami jó mozgású – mondtam magabiztosan Tominak és a furcsa formájú gumikat is a kapocsba akasztottam. Barátom azonnal észrevette, hogy a beorsózás közben botspiccel sokat dobálgatom felfelé a plasztikot. Nem kérdezte miért, mert megfogtam ismét egy süllőt, igazolódni látszott, hogy jól működik a hullajtgatott plasztik. Ez a hal is nagyon szép volt, a finom felszerelésen nagyon keményen küzdött. Tamás mosolygott, fotózott, és láthatóan örült, hogy dacára a harminchat foknak, kapásra bírom a királyi rablóhalat. Kicsivel később fogtam még egy kisebbet, majd kértem, hogy menjünk ismét a partra, az árnyékba, hisz látjuk, tudjuk, itt vannak és becsaphatóak is a süllők. Barátom szívesen engedelmeskedett, és máris beiktattunk egy kis pihenőt.

Nagyon jól elvoltunk a kellemesnek számító, bár harminc fok feletti, árnyas parton. Jót beszélgettünk a halakról, majd hamarosan nekiálltunk a csalihalfogásnak. Éjszaka harcsára gondoltunk horgászni, és ezért néhány optimális méretű keszegfélét szerettünk volna fogni. A felszerelésünk könnyed, érzékenyre súlyozott úszós összeállítás volt, de mégsem akart összejönni a csalik begyűjtése. Előbb én fogtam egy hatalmas kárászt, később Tamás túlságosan kicsi keszegekkel folytatta a sort. Sebaj, én úgy is fáradt vagyok, majd inkább alszom egyet a jó levegőn – summáztam az ügyet. Végül is a hosszas csalizás ellenére sem sikerült szép csalikat fogni. Viszont elszállt az időnk, lassan az alkony közeledett. Még egy kicsit pergetni is szerettünk volna, hát visszacsónakáztunk a tó hátára. Javaslatomra, – mert mintha egyértelmű rablást láttam volna – most egy kissé odébb böktük le a karót. Az első, szép tüskéshátúra most sem kellett sokat várnunk, Olyat koppantott a fehér gumihalamra, hogy csakúgy pendült. Ez után a kis bot hajladozott rendesen, az orsó féke is meg-megszólalt, de a süllő közben már fáradt. Nem sokára beemelhettem a csónakba. Horogszabadítás után azonban tüstént vissza is engedtük, a nagy melegben a süllők különösen érzékenyek. Talán tíz perc múlva jött a következő halam, de ő már az akasztás után nagyon furcsán kezdett viselkedni. Te Tamás, ilyen erős süllő nincsen, nagyon húz, ez nem lehet tüskéshátú – kezdtem az aggódást. Közben a hal valóban csak rótta a köreit és egyre harcsásabban viselkedett. Hamarosan ki is mondtam, hogy bajszi lesz a koma, és egy-két perccel később mindez bizonyosodott is. Sőt a gyors fényképezés és az elengedés után ismétlődött a meglepő fogás. Egy kőkemény ütés után egy újabb, de most meglehetősen gyerekecske harcsa küzdött a zsinór végén. Ilyen pergetést – sóhajtottam boldogan és hálásan Tomi felé, és ezzel le is tettem a botot. Közeledett a sötét, ideje volt a part felé vennünk az irányt.

Még a parton is alig hittem az izgalmas történteket, elégedetten nyúltam el a fák alatti ágyon. Később a fejlámpánk fényénél megvacsoráztunk, közben persze füleltünk, hogy Tamás bevetett csalijainak irányából nem üzennek e rablásukkal a harcsák. A két boton lévő jelzők éppúgy hallgattak, mint a harcsák, csak a békáktól és a vadaktól volt hangos a part. Nem sokára éjfélre járt az idő. Szinte jól esett, hogy nem kell éberen a botjaim mögött kucorognom. Hamarosan el is nyomott az álom, és a hajnali szúnyog muzsikáig mélyen aludtam is. A kis vérszívók azonban, akárcsak barátomat, engem is leparancsoltak a kényelmes ágyról. Nem baj, lassan mehetünk egy kicsit pergetni, kíváncsi vagyok, esznek e hajnalban is? – gondolkodott hangosan Tomi. Valóban, a haza indulásom előtt, még volt egy kis időnk a halakra, így szívesen ugrottam a feladatra. Egy negyed óra múlva már horgásztunk is, reppentek a különféle gumik. A barátomnak nagyon nehezen ment még a horgászat, még nem teljesen gyógyult, operált ujja, fájdalmasan reagált a pergetésre. Nekem viszont nagyon élt a kisméretű pálcám, érzékenyen közvetítette a finom kapásokat is. A tízes zsinóron, mintha a kezemre ütöttek volna a süllők. Hamarosan ismét sikerült fogni és gyorsan fotózni is.

Ránéztünk az időre, szaladtak a hajnali percek, eloldottuk a csónakot és egy újabb, immár az utolsó helyen, pergettünk még egy kicsit. Itt az első dobásra jött az egyik legnagyobb, neki valamitől egy picit vérzett a farka. Én változatlanul fel és le is vezetgettem a plasztikokat, éreztem, hogy most valamiért különösen szeretik a süllők a hulló csalikat támadni. Sok féle gumit kipróbáltam, ha valamelyikkel fogtam, vagy kapásom volt rá, máris másikra cseréltem. Így versenyeztettem egymással a különféle darabokat. A sárga és a fehér szín tűnt a fogósnak, az is fontosnak látszott, hogy minden halat fogó gumi lötyögősen, jól mozgott. Egy megtolós kapás akadt meg csupán, míg a jó kis koppintós, ütős támadások, szinte mind süllőt adtak. A nagyon nagy meleg dacára, a süllők igencsak étvágyuknál voltak, ilyen szerencsésen „belenyúlni” nagyszerűt pergetni, manapság ritkán sikerül. Az érdem persze elsősorban Tamás barátomé, aki meghívott a kánikulai, süllős randevúra. Így Tomi is elégedett volt, és én is örültem az eredményes pergetésnek. Talán nem voltak más véleményen a halak sem, hisz sértetlenül iramodtak tova a randevú után.

Írta és fényképezte: Bokor Károly